Visszatértem a Szigeten töltött kis vakációmról.
Egy hét porban hentergés, mocsok, Auchanos "kaja", alváshiány, és állandó hangzavar után végre kultúrált körülmények között élek. Amikor este hazaértem, hihetetlen öröm töltött el, hogy nem kell sorban állnom a zuhanyzóért. Csodálatos volt. És szomorú, mert akármilyen fárasztó, és neurontikkasztó, mégiscsak életem legcsodálatosabb hetét töltöttem a Hajógyárin.
Nem részletezem most (később talán majd igen) , mert egy koncert mindenkinek mást jelent, és, mivel a Sziget tényleg mindenkié, nem fogok semmi csúnyát írni róla, meg egyébként is, ott a fíling a lényeg...
Egyet viszont mégiscsak kiemelnék most, és ez a Muse.
Előismeretnek tudni kell, hogy mindig is fentartásaim voltak a zenekarral szemben, nyávogósnak lett elkönyvelve bennem, és úgy gondoltam, ezen semmi se változtathat. Hát tévedtem.
Úgy indultunk meg a koncertre, hogy "jóóó nemérdekel (utolsó nap volt) üljünk csak le, és nézzük messziről", aztán megszólalt az első szám, és elviselhetetlennek tűnt ülve végignézni a koncertet.
A zene már önmagában fenomenális lett volna, de ezt még megtoldották valami olyan eszméletlen látvánnyal, hogy az embernek leesett az álla. (egyetlen dolog hibádzott csak, az az izléstelen, és végtelenül ócska "party" szemüveg...de nem is lényeges, csak, hát ugye :))
Elég lehetetlen lenne leírnom a látottakat, egyrészt, mivel technikai analfabéta vagyok, és itt lézerekről, és miegymásokról van szó, másrészt, pedig -elcsépelt, tudom-, de ezt tényleg látni kell.
Ez a videó azért, végtére is, elég jól visszaadja a látványt.
Szédületes volt, át kell, hogy értékeljem a bandát a fejemben.
