Ez így van jól!

A tegnapi bejegyzésem meglehetősen kritikusan (talán egy kicsit túl kritikusan is) szólt a magyar popzenéről, ugyanakkor beígértem, hogy a maiban viszont írok olyanokról fogok írni, amikre nyugodt szívvel lehetünk büszkék. Azt viszont le kell, hogy szögezzük, hogy az igazán kiemelkedő alkotások javarészt az underground érából kerülnek ki, tehát alternatív számokról lesz szó.

Ez a fajta zene ugyan a britektől származik, nálunk pedig az 1980-as években virágzott leginkább, de a mai bandák felvirágoztatták a műfajt, ami ezáltal napjainkban a népszerűsége reneszánszát éli.

Mindenki ismeri az "alterosokat": tornacipő, félhosszú haj, kockás cuccok, a régebbi időkben (anyukád fiatalsága, vagy akár a tiéd) viszont ők voltak a "csövesek". A nevüket az általuk hordott rettentően lábszárra simuló nadrágról a "csövesnaciról" kapták, amit sokszor végig is varrtak a boka mentén, vagy meleg vízben áztattak, hogy ezáltal méginkább a lábra tapadjon. (Ha a metódus nem ismerős, kérdezz meg valakit, aki a hetvenes években született, neki az lesz.)

A klasszikus alternatív zenét nálunk gyakorlatilag tíz zenekar testesíti meg: a Kispál a mindenttudó Lovasival, a Heaven Street Seven, a Quimby, a Kaukázus, a Vad Fruttik, a kimúlt Hiperkarma, a Belmondó, a Zagar, Péterfy Bori és naná, hogy a 30Y is. 

De van élet BeckZolin kívül is. (bár meg kell hagyni, tényleg jók, de ezt csak így, zárójelben.)

Kezdem is a sort, például a nálunk kevésbbé ismert Jurij-val, és a Kék a pólóm című keserédes számukkal. Azárt ezt a dalt választottam, mert jó ellenpéldája a tegnapinak, és annak, hogy hogyan lehet a szakításról igényes muzsikát írni. Ellensúlyozza a "vele ne járjál!"-t. A banda 2001-ben alakult, és világ életükben saját stílusra törekedtek. Persze, mindenki arra hajt, de nekik tényleg sikerült.

Másodikként jöjjön egy szomorú, eretvágós angol szám a The Unbending Trees-től, még pedig a You are the lover. Egyszerű klip, egyszerű zene, mégis csodálatos. Ők a bizonyíték arra, hogy a szép számokhoz nem kell az énekes/nő hangját androidokéhoz hasonlóvá torzítani, elég egy zongorakísérettel éneklő Kristóf, nevű srác, és kész a remekmű.

Harmadiknak legyen a Neo. Ők azért már szélesebb körben ismertek, a Kontrol filmzenéjének megírásával lettek világviszonylatban is híresek, pedig már 1998 óta léteznek. Az első lemezükön található Aiiaiiyo egy egész nemzedék fülébe mászott be sunyin, feltűnés nélkül. Legójabb videójukra pedig Kovacs azt mondta: "Áh, ez túl jó ahhoz, hogy magyar legyen!" Ez a Serial killer.

A következő banda a listámon az indie popot játszó Gonzo. Nem tudom mi közük van Dr. Gonzo-ékhoz, de a zenéjük szempontjából ez mellékes kérdés. Mert az ugyanis jó, és ez elég, bőven. A tagok azt vallják a brit gitárzene volt legnagyobb hatással rájuk, és ez bizony meg is látszik,  mind hangzásvilágában, mind az öltözködésükben. A 2008-as MTV EMA-n ők nyerték meg a Hungarian Act elismerést (jelöltek voltak még az Unbending Trees, a Zagar, a Beat Dis, és az Irie Maffia)

Íme a Peeping Tom, Gonzoék előadásában, akik már be is ígérték az új albumot.

A negyedik zenekar a Biorobot, ami maga Az Alter élő megtestesülése. Több együttesből gyúródtak össze: a gitárosuk Nemes András a Plutoból, a dobos Gálos Ádám (Intim Torna Illegál), a basszeros a SID punk frizkójú Szöllösy Katája, az énekes pedig nem is lehetne más, mint Bérczesi. Bérczesi Robi, az exblabla, exhiperkarma énekes, akinek igazán örülhetünk. Örülhetünk ugyanis, hogy drogos múltja után még közöttünk van, és alkot.

A szám pedig a kissé kábszerbehatású Úton

Az ilyesfajta daloknál, mint az övéké meg kell említeni, hogy az alteros rockdalok szövege nagyon sokszor szól társadalmi problémákról, a drogról, depresszióról, kirekesztettségről, vagy arról, hogy kinyírjuk a környezetünket. 

Jöjjön a személyes kedvencem, a the KOLIN. Idióta nyolcvanas éveket idéző ruhákban parádéznak, mégidiótább zenékre. De a "mégidiótább zene" nem azt jelenti, hogy rossz, sőt: rettentően profin összerakottak a számaik. Ugyanakkor az együttes rengetegszer keveredik ellentmondásba a rajongókkal, a médiával, és sokszor még önmagukkal is. Igaz, hogy azt a fajta poént, amit űznek, érteni kell, és nyitottnak kell rá lenni. De a legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy "buzulnak" a show kedvéért, avagy sem, és csak hallgatjuk a zenéjüket. Mondjuk ezt, vagy ezt...vagy ezt.

Ezeken kívül azért hallgassátok meg a HS7 új számát, meg egy régebbit az Amber Smithtől, csak a miheztartás végett.

Ezek után már feltehetem a kérdést: Pop? Rock? Metal? Indie...estleg indusztriális(naná!)? És nektek mi a kedvenc bandátok, stílusotok? No.